Az alapítványunk fő célja a a színházpedagógia mint oktatási-kulturális szakmai terület terjesztése, kibővítése és képviselete hazánkban.
A Szabad Kurzus Alapítványt azzal a céllal hívtuk életre, hogy olyan programok létrehozásában vegyünk részt, amelyek segítik a fiatalokat - elsősorban középiskolásokat - a színházi élmény elmélyülésében. Fontosnak tartjuk továbbá, hogy színházi nevelési eszközökkel esélyt adjunk a gyermek és ifjúsági korosztálynak, hogy a színházi élmények segítségével körbejárjanak egy adott témát, fókuszt, érdeklődési területet vagy akár történelmi kort és a drámapedagógiai módszerek segítségével el is mélyülhessenek mindezekben.
Az Alapítványunk tagjaiként (Vidovszky György, Gyevi-Bíró Eszter, Végvári Viktória és Egri Bálint) már külön-külön szerzett többéves drámatanári, rendezői, és színházpedagógusi tapasztalatainkat összegyúrva dolgoztuk ki azt a módszert és azokat a programokat, melyeket a Bárka, a Kolibri, a Karinthy Színházban és a Trafó Kortárs Művészetek Házában mutatunk be. Nevünk a Magyar Drámapedagógiai Társaság adattárában is szerepel.
A legtöbb nyugati ország repertoár-színháza már régen felismerte azt a tényt, hogy gondoskodniuk kell a jövő színházba-járóiról is. A magyarországi kőszínházak sem ringathatják magukat abban a tévhitben, hogy néhány gyermekelőadás elkészítésével „kipipálhatják“ a maguk részéről ezt a feladatot. A sokszor kétséges szakmai körültekintéssel, muszájból létrehozott vasárnapi matinék és az azt követő „valamilyen” színházi nevelési foglalkozások egyébként sem segítik feltétlenül a színházzal elérhető pedagógiai célok megvalósulását és a színházak hosszútávú közönség-igényeinek megteremtését. Ráadásul a gyermekszínházból kinőtt generációk, a tizenévesek, nekik szóló színházi kínálat nélkül nőnek fel, a róluk és nekik írt drámairodalom szegényes és idejétmúlt, kevés a jól megtalált és eltalált hozzá kapcsolódó színházi nevelési foglalkozás. Számukra szinte egyáltalán nem születik előadás, ez a korosztály leszakad a színházi kultúráról, kétséges, miért is keresné a nem számára írt darabok problémáinak értelmezését, az analógiát a saját életével és felnőtt korában miért térne vissza a színházi műfajokhoz. 
